Az év első fotózása (2022)

2022.01.02

Még leírni is furcsa: 2022. Mivel a Szilveszter napja hosszúra, de annál eseménydúsabbra sikerült, azt hiszem természetes, hogy a pihenésé volt a főszerep elsején. Tudtam, hogy csak a mai nap lehet henyélni, mert másodikán egy hölgyet kell a lesbe vinnem. Feleségem szeretett volna ezen a napon is lustálkodni, ezért megígértem neki, hogy kiviszem a vendéget és megyek is haza. Reggel viszont úgy döntöttem, hogy mivel a fotós fél hétkor érkezik és nagyjából 30 perc, amíg átadom neki a lest, lesz időm valahova kolbászolni egyet, amig Niki felébred és tudatosul bennem, hogy még nem értem haza. :)

Így is történt! Siettem, kicsit előbb is jött a hölgy, így hamarabb is végeztem. Hirtelen jött az ötlet, hogy kiugrok Podárra (Podári-tó) kócsagot fotózni, hátha találok párat belőlük. Szinte még sötét volt, mikor odaértem a sorompóhoz és kipakoltam. Kocsit gyorsan lezártam és irány a tó. Azért a körsálat a nyakamba húztam, mert csípős hideg volt (+2 fok). Volt egy megérzésem, hogy a fasor mögött lehetnek őzek. A tó miatt nagy a vad mozgás a területen, ezért itt semmi sem meglepő. Igazam is lett. Egy lucerna földön megláttam két őzet. Mivel a fasor 20 méter széles, így engem eltakar, de nem olyan sűrű, hogy én ne láttam volna őket. A nagy mozgás miatt pedig olyan váltók vannak benne, hogy egy ág sem ér hozzám cserkelés közben. Sétáltam még a fasor mellett, hogy kiválasszam azt a váltót, ami pont az őzekhez vezet, mikor észtevettem még 5 darabot, de ezek az én oldalamon voltk. Sajnos ők előbb vettek észre, így átvágtak a lucernára, a kiszemelt két példány mellé. Megörültem, így csak jobb nekem, ha többen vannak. Megvan a váltó, megyek át rajta, hogy fotózhassam őket végre. Legnagyobb meglepetésemre, csak az a két állat volt ott, amelyikre eredetileg is rámentem volna, de nem tétováztam, kattintottam. Jó sokat. Körülbelül 100 méterre voltak tőlem, vagy kicsit meszebb. Pár fotó és már mentek is tovább, be a nádasba.
Fotó megvan, irány tovább a tóhoz. Mielőtt odaérne az ember, már oda kell figyelni, mert a kócsag nagyon éber madár. Egyenlőre semmit nem láttam,így bátrabban megiramodtam. 
Már épp a fák fölé emelkedett a nap, így komoly ellenfényben alig-alig láttam valamit a hattyúkból. Aztán észrevettem egy fiatal példányt, amelyik nagyon közel a parthoz úszkált és "túrta" a vizet. Az volt az érzésem, hogy ő észre sem vett engem. Hamar hasra vágtam mag és kúsztam. Később már láttam, hogy ő is észrevett engem, de mivel egy fiatal példány volt, így a kíváncsisága nagyobb volt mint a félelme. A rutinosabb, öregebb madarak, amik amúgy is 200 méterre voltak, még távolabb úsztak, ez az egy pedig közelebb. Szerencsémre. Még nem fotóztam madarat ekkor ellenfényben, át kellett gondoljam a beállításaimat, nehogy egy feket paca és egy nagy kiégett folt legyen a fotón. Szerencsére megtaláltam a középutat, ahol a madár is látszik, de a napfelkelte hangulatát is visszaadja a fotó.