Türelem, rózsát terem

Szokásos szombati program: Asszony dolgozik, ember fotóz :)

Reggel 5:30 -kor ébresztő. Kissé későn, de Feleségem nem szeretne előbb menni a melóba, így napkelte után érek ki a lesbe. Nem titok, hogy a "célpont" a róka. Mióta megszülettek a kölykök, azóta nem reggel érkezik a róka, hanem este fele. Ez jó hír, mivel amikor elutaztam Dél-Afrikába fotózni, azóta eltűnt a róka. Egyszerűen hiába mentem reggel időben, nem jött. Nem volt úgy etetve, ahogy szoktam. Minden másnap reggel 6 órakor kint voltam és raktam ki neki a húst. Ez sajnos akarat hiányában elmaradt, így felborult minden. 

Ezt a témát hagyjuk is, Afrikai beszámoló pedig kicsit később lesz.
Visszakanyarodva a mai napomhoz, reggel 6 óra körül kiértem, de nem siettem, mivel tudtam, hogy a róka nem fog jönni. Inkább a Sárgarigó és a Kakukk mozgatta a fantáziámat, de nem sikerült. Ellenben egy Énekes rigó rendületlenül átrendezte a terepet, ugyanis építi a fészket és ehhez szerinte a legjobb anyag a moha, amit olyan szorgalmasan hordok 20 kilométerről. 

Nekem ezek a sárgás-zöld színek annyira tetszenek, hogy nem is bántam, hogy nem jött a róka reggel. Egyébként megbeszéltük a Feleségemmel, hogy délben elmegyek érte, eszünk és 4 óráig sziesztázunk, majd kimegyünk a lesbe, hátha meglátogat minket a róka. Ő még nem látta élőben, így nagyon bíztam benne, hogy megérkezik 5 körül, had csodálja meg Ő is. 
Most, hogy költés, fészek építés és hasonló dolgokkal foglalatoskodnak a madarak, nem túl izgalmas a lesben ülni. Eléggé gyér a felhozatal és nagy a holt idő. Unalmamban kitaláltam, hogy behozom a kocsiból a távcsövemet és nézelődöm azzal. Jó döntés volt. Egy 10 X 42 -es eszközöm van és sokkal jobb pásztázni vele a terepet, mint a géppel. Meg is láttam a Sárgarigókat egy nem túl messze eső fán, kb. 30 méterre. Ezek a madarak az egyik leggyönyörűbb állatok, amit valaha láttam. Sajnos fotót nem tudok mutatni, de csodaszépek, google a barátod, ha nem tudnád melyik madárról van szó. Szóval elfoglaltam magam és pikk-pakk dél lett, úgyhogy irány a város. Kaja, pihi aztán irány vissza.

Egy csomó felszerelésemet a lesben hagytam, így nem kellett annyit cipekedni, mint reggel. Niki elaludt, így kicsit késéssel, de azért időben érkeztünk, kb. fél 5 körül. Természetesen nagyon izgult kísérőm, mert nagyon szerette volna látni a rókát. Telt-múlt az idő, róka sehol. Már kérdezte, hogy meddig maradunk, amikor egy eddig számomra ismeretlen róka egészen az itatóig száguldott, felkapott egy húst és már el is tűnt. Nagyon ijedősnek tűnt és a vaku is aktív volt, így nem mertem kattintani, nehogy végleg elijesszem. Hús volt kint bőven, nem kell izgulni, jönni fog vissza mindjárt. 7 darab farhát volt a menü, már csak 6 darab van. 4-5 perc és jött is újra, már sokkal bátrabban. Feleségem szája fülig ért és Ő is elővette a telefonját, hátha sikerül neki is lefotózni, vagy videózni. Már csak 5 hús van kint. Újra megjelent, csak most 30 másodperc telt el. Nagyon sietős volt neki. Ekkor vettem észre, hogy Ő bizony anyuka, aki valószínű a kölykökhöz siet vissza. 4 hús maradt, viszont egyre jobban bejárta az itató környékét és látszott, hogy nem fél már, egyre lassabban mozog, nem kapkod annyira. Hála isten, mert nem volt sok fény, így a záridő nem volt éppen ideális még vakuval sem. 

Niki is sikerrel videózta és fotót is tudott csinálni, mert itt már csak 2-3 méterre volt tőlünk. Fogyott a hús szépen és az utolsó is eltűnt. Mondtam Nikinek, hogy még egyszer visszajön, körbejárja az itatót és utána már nem tér vissza a mai nap folyamán. Elfelejtettem, hogy reggel kiraktam egy almát is és még mindig ott volt. Nem volt hús, így az almátt ette, de ezt nem vitte el, hanem 4-5 méterre szépen elfogyasztotta. 

Pont úgy néz ki, mintha vonyítana, de nem, csak rág. Hamar befalta, majd egy utolsó bejárás a víz körül és huss.

Következő írásom Afrika lesz, megígérem!