Bőgés

Első bikám, ami fényes nappal lepett meg

Szerencsétlenül indult a fotózás. Feleségemtől "elkéretőztem". Kimennék ma is szarvast fotózni, bár nem sok sikert reméltem. Ezzel megvolnánk, már csak azt vártam, hogy végre 5 óra legyen. Ekkor végez ugyanis a munkával, hazaviszem és irány Attyapuszta, irány az erdő. 
Ettől kezdve sorra jöttek a késleltető tényezők, amik sajnos nem rajtam múltak. Nem részletezem, de a lényeg, hogy 18 órára értem ki. Szét vetett az ideg, de hát ez van. 

Most egy teljesen új helyet eszeltem ki: -ha arra várok, hogy kijöjjenek a bikák az erdőből, akkor megint sötét lesz, mire méltóztatnak kijönni a rétre. Ezért azt találtam ki, hogy eléjük megyek és óvatosan belopva magamat az erdőbe, megpróbálom ott fotózni őket.
Nem hiszitek el, hogy amint 10 métert haladtam befele az erdőbe annyit látok, hogy mindenfelé repkednek zöld növényi eredetű dolgok. Ágak, levelek, minden. Na mi lehetett az oka?? 
Hát egy gyönyörű villás bika vezette le a feszültséget a bokrokon, amik elé kerültek. Olyan szinten izgultam, hogy leírhatatlan. Hamar leraktam a cserkelő-székemet, a távcsövet és a 30 kilós táskámat és megpróbáltam közelebb menni. Szederinda hegyek, estem-keltem, de nem hallott meg. Mentem tovább, hátha közelebb tudok kerülni. Igazából nem is a távolsággal volt a baj, hanem azzal, hogy háttal volt a bika. A szelem is rossz volt, ő meg csak cammogott tőlem el. Lassúnak tűnhet, de ami nála lassú, azt én futva is alig bírtam. 
Nem lesz ez jó, hogy utána megyek! Hamar vissza indultam a cuccaimhoz. Megpróbálok elé kerülni, de mire elé kerültem volna, elnyelte az erdő. 
Ez az a szituáció, amikor szerencséd van, de csak kicsi. Nem vagyok elégedetlen, de összesen 3 fotó készült, pedig készülhetett volna 3.000 is. De majd ma este! Remélem kicsit több szerencsém lesz!

Azt hitted itt vége van a sztorinak?? Hát nem! 

Lacival beszéltem, elmondtam neki mit láttam, elküldtem a fotót. Mondta, hogy cserkeljem nyugodtan és tájékoztassam, hogy merre megy, hol áll meg, stb. Amikor ezzel megvagyok, akkor üljek fel egy általa kijelölt lesre és maradjak nyugodtan, figyeljek, fotózzak. 
Nagyon örültem neki, hogy ott maradhattam, el is indultam a les felé, amikor megláttam egy kisebb vadat tőlem jobbra egy szártépőzött sávban. Kevés volt már a fény, nem volt egyszerű. Egy kis Gida legelészett a friss hajtásokból. Hasra vetettem magam és próbáltam közelebb férkőzni. Sikerült!