Dél-Afrikában fotózhattam

2022.03.09. Indulás

Ezen a napon indultam hatod magammal bécsből Etiópiába. Már ezen az úton is szenvedtem. Este 22:05 -kor indult a repülő, az első. Dolgoztam aznap, hogy tudjak spórolni a szabadságommal. Elméletileg fáradt voltam, nem is értem, hogy miért nem tudtam aludni, amig a gép etiópiába ér. Pedig az volt a terv, hogy fáradtan majd könyebben alszom, ráadásul pálinkáztunk is rendesen. Mégsem sikerült. Kb. 7 órás út volt, utána 3 óra várakozás és ezután szálltunk fel a Johannesburg -ba induló gépre. Ez viszont nagyon kemény volt, azt hittem sosem szállunk le. Nálam van egy sajátossága a repülésnek: Minden egyes alkalommal szétszednek a biztonságiak. Azt tudni kell, hogy nekem a kézi poggyászom nehezebb, mint a feladott. Rengeteg kábel, powerbank, laptop, drón, akksik, obik, stb. Ettől is lehet, hogy nem szeretek utazni repülővel. Igazából ha már a levegőben vagyunk, akkor már nincs gond, de a reptéri ellenőrzéseknél mindig elveszik a kedvem. Lényeg a lényeg, hogy kollégámmal (szintén fotós), Balázzsal és fiával Matyival (7 éves), és újdonsült ismerőseimmel Gyurival és fiával Dáviddal indultunk neki az útnak. Miután leszálltunk Dél-Afrikában, nagyon boldog voltam, hogy vége a szenvedésemnek, sőt igazából addig azért nem sírtam, mert Matyi sem! Örömöm csak nőtt, amikor Pieter -t (nála voltunk Namíbiában) megláttam. Hirtelen felindulásból odarohantam és megöleltem. Itt már úgy voltam vele, hogy most már minden f*sza, de ezután jött a fekete leves: 9 óra autóval a sivatag közepébe.

Szó szerint fájt a seggem már, Pieter nem az a típus, aki sűrűn megállna, hogy nekünk jó legyen. 173 km/h -val haladtunk had ne mondjam milyen úton. Ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy ezek ilyen utakon trafipaxoznak. Persze, hogy nem volt 180 -as tábla, leintett bennünket 3 megavalag fekete rendőrnő. Legalább 30 percig csesztettek, mire mehettünk tovább. Figyelj : 50 Euró volt a bírság. 
Uzsgyi tovább, pár óra és megérkeztünk. Gyors pálinka és az volt a terv, hogy fürdés, fekvés.
Hahaaa. Közlik, hogy nincs áram éppen, ezért nem mennek a szivattyúk, így nincs víz sem. 

Ezen a ponton kezdtem elengedni magam. Itt jöttem meg Afrikába. Náluk ez olyan természetes, mint nálunk az, hogy van. 

Március 11. reggel

Felébredtünk nagyjából egyszerre, kv, pálinka és vártuk a reggelit. Ekkor jött Freedy, hogy mehetünk vadászni oroszlánra. Összenéztünk a többiekkel, hogy étlen menjünk ki a sivatagba ? Hát ez van, akkor még egy pálesz, aztán go.

Körbejártuk a területet, mindenki izgalommal figyelt körbe. Itt bárkinek szólhatott Pieter, hogy puska és gyere. Nagyjából mindenki elmondta, hogy mit szeretne terítékre hozni, így Pieter ha olyat látott, megálltunk és cserkelés. Pieter vadásztatott minket, Freedy csak a tulaj volt és fizetett Pieternek, hogy vadásztasson. Freedy 60-70 év körüli, igazi sóher, szarrágó, gyarmatosító, az oldalán mindig marok lőgegyverrel. A területbejáráson volt velünk két helyi is, akik a kocsi elején ültek isten tudja miért?! Aztán rájöttünk, hogy azért ülnek ott, mert az oroszlánok nyomait keresték. Pár óra autókázás után, az egyik nyomolvasó szólt, hogy friss nyomokat talált. Oroszlán, nőstény. 

Leszálltunk az autóról és a nyomolvasók mögött haladva követtük az oroszlánt. Talán ha 500 métert mentünk és a bokor mögött megláttuk a nőstényt, a feje lógott csak ki. Pieter hamar odahívott magához és közölte, hogy ez most nem olyan, mint Namíbia, itt az oroszlán nem fut el, ha meglát. Vagy megtámad, vagy nem csinál semmit és figyel, úgyhogy vegyek fel jó pozíciót, hogy a legjobb szögből tudjam videózni és fotózni. Talán 100-150 méterre lehetett. Ekkor egy kis barna folt jelent meg a nadrágom hátulján, amolyan csokifolt, de nem ültem bele semmibe. "Jó pozíció"??? Akkor nekem kell az első sorban lennem bakker. Itt megjegyezném, hogy láttam már oroszlánt állatkertben, na ez nem olyan. Termetre sokkal nagyobb, a tekintete össze sem hasonlítható.  Gyorsan csináltam pár fotót, aztán videó.

Ezután, hogy lefotóztam, közelebb kellett menni, mert a bokor miatt nem lehetett rá lövést tenni. Egyre nagyobb lett a csokifolt. Akkora feje volt és ahogy nézett rám, elképesztően féltem, izgultam és minden olyan érzés volt bennem, amit még soha életemben nem éreztem, pedig nem a négy fal között nőttem fel.

Amikor olyan pozíciót vettünk fel, hogy már Balázs tudott lőni, meg is húzta a ravaszt és sikeresen terítékre hozta egyetlen lövéssel. Amikor biztosak voltunk benne, hogy már nem lehet baj, Balázs birtokba vette a vadat és a látvány elképesztő volt! Oriási, tiszteletre méltó (minden vad), gyönyörű példány.
Hatalmas volt az öröm, hogy ilyen simán ment. Kicsit azt éreztem Freedy-n, hogy ő is megkönnyebbült. Fotózkodás és irány vissza a farmra és reménykedtem, hogy kapunk enni. Namíbiában ettem eddigi küldöldi útjaim legjobb ételeit. Nem erre számítottam. Később aztán kiderült, hogy ők raktak ki reggelit, műzlit, búzapelyhet, (ami inkább kukoricapehely volt) joghurtot. És itt magyaráztuk el, hogy mi nem amerikaiak vagyunk, magyar ember nem indul el az erdőbe joghurtal és műzlivel. Tojás, sonka, pirítós, kolbász!  

Miután elkezdék főzni az ebédet jött a kedvenc részem a napban: ünneplés

Folyt a pálinka, a sör és talán még énekeltünk is. 

Másnap Hímorszlán volt a cél. 
Sokkal felkészültebbnek éreztem magam. Egyszerre fogtam a gimbalt és a fényképezőt (Nikon D500 + Sigma 150 - 600), ami nem kis feladat volt, de mindent is meg akartam örökíteni. Megtaláltuk a nyomait egy hímoroszlánnak és mint egy kisvonat, mentünk a nyomolvasók után. Egyszer csak utolértük, de lehetetlen volt meglepni ezt a hatalmas jószágot: pontosan tudta, hogy hol vagyunk. A látványa elképesztő volt. Az a nyers erő, azok a hatalmas mancsok, az a hossz. Egy szóval brutális, kapitális, végzetes (ez 3 volt). 
Folyamatosan a nyomában voltunk, de mindig csak egy villanásra láttam.  Egy pillanat volt, amikor ránk merőleges mozgott és itt oldalról láttam és pont rám nézett. Ismét megjelent a csokifolt, csak most sokkal nagyobb volt. Itt még nem tudtam, de amikor merőlegesen mozgott, utána visszafele jött és mellettünk haladt el. Órákon keresztül mentünk utána, elfogyott a vizünk, fáradtak voltunk és brutális meleg lett. Ekkor közelebb lépett hozzám Balázs, aki szintén nagyon fáradt volt már és azt mondta: 

-Engem nem érdekel ám, ha mégegyszer meglátjuk, kérdezés nélkül rálövök. Láttuk, hogy gyönyörű, egészséges hím, nem kell azt bírálgatni.

Még legalább egy órát meneteltünk, amikor egyszer csak Balázs szól: 

-Ott van...  Gyorsan, menjünk rá oldalról

Hirtelen felgyorsúltak a léptei, egyik kezében a puska, a másikban a lőbot. Azt tudni érdemes , hogy ha Balázs gyorsan sétál egy vad miatt, akkor nekem kocognom kell, hogy tartsam vele a lépést. Letámasztotta a lőbotot, de mire feltette volna a puskát, már megint nem látszott az állat. Hamar tovább is sétált és újra letámasztotta a lőbotot és ráhelyezte a puskát. Nem sokáig célzott és már lőtt is. Tökéletes lövés. Picit vártunk és birtokba vettük.

Folytatom!