Amikor késik a vendég

Váratlanul betoppanva

Édesapám 60 éves lett szombaton. Sikerült JÓL megünnepelni, ezért izgultam is, hogy fel tudok -e majd kelni reggel 6 órakor, mivel a vendéggel 7 órát beszéltünk meg. Sikerült felébrednem és 7 órára kiérnem a találkozó helyére. Ekkor előveszem a telefonom, hogy amig várok elüssem az időt. Észrevettem egy SMS-t, amit a vendég küldött este: "...sajnos csak 9 órára érünk oda...". Marha jó, gondoltam magamban, akkor most mi az istent csináljak? Ekkor jutott eszembe, hogy kómás voltam reggel és véletlenül beraktam a kocsiba a fényképezőgépet. Akkor irány a les, addig elvégzem a rutin teendőket és fotózok is, ha lesz mit. Ki is értem, bár a rókához szerintem már késő volt, így az ölyben bíztam. Kiraktam a húst, diót, mogyorót, szotyit és megpucoltam az üveget kívül-belül. Összeraktam a gépet és az állványt és bíztam. Egyszer csak megláttam a két hegyes fület a domb alatt. Annyira meglepődtem, hogy már csak akkor kattintottam, amikor egészen közel merészkedett. Nem is egyből a húsra ment, hanem körbejárta az itatót, mint egy katona, aki őrjáraton van.

Amikor már meggyőződött róla, hogy minden rendben van, felkapott egy darab hús és elkocogott. Egészen felvillanyoztak a történések és még csak kicsivel múlt fél 8. Megörültem, hogy még másfél órám van fotózni, mielőtt a vendégek érkeznének és bíztam benne, hogy visszajön a róka is. 

Sok idő telt el, mióta ott járt, már lélekben fel is adtam. És láss csodát visszatért!

Megfigyeltem már, hogy miközben szedi össze a húst, hiába vágom össze kisebb darabokra, hogy ott egye meg, összeszed 2-3 darabot a pofájába és közben a szemével figyeli, mennyi maradt még ott és hol. Ahogy elvitte az utolsó darabot is, nem jön vissza többet. Ennél a fotónál már azt láttam, hogy megterhelő neki a visszajárás, már álmos volt. Egész éjjel koslatott, hiszen ennek van itt az ideje, de az ösztöne hajtotta és szorgosan hordta a húst. Ezután már csak egyszer tért vissza.