Medve

Munkám kapcsán lehetőségem nyílt Erdélybe látogatni. Abban a pillanatban, mikor kiderült, hogy Nagyváradra kell mennem egy rendezvényre, amit két naposra szerveztek rögtön jött a felismerés: Medvét kellene fotózni!

Sajnos nem volt ennyire egyszerű, mert előtte még Kecskeméten vettem részt egy ottalvós rendezvényen és onnan mentem tovább Nagyváradra, ahol pénteken és szombaton számítottak a jelenlétemre. Vasárnap reggeli után tudtam elindulni kollégámmal Tusnádfürdőre, ami körülbelül 400 kilométerre van. Nem mondom, hogy közel volt, de sokkal közelebb, mintha Pápáról indultam volna. 

A Román közlekedésről tuni kell, hogy nincs sok autópálya és ami van, az sem végig, hanem 40 kilométer pálya, 40 kilométer sima út, ahol nem nagyon tudsz menni 60-70 km/h -nál többel. 

17:30 -ra volt megbeszélve az időpont, hogy egy erdő szélén találkozunk a vadásszal, aki bevisz minket az erdőbe fotózni. Nagyjából 1 óra előnnyel értünk a szállásra egy nagyon fátasztó út után, így egy kicsit tudtunk pihenni, de bennem már nagy izgalom volt. Azon izgultam, hogy mi van akkor, ha nem tudok medvét fotózni, mert olyanja van a macinak és nincs kedve ma megmutatni magát?! Mondták a les tulajdonosai, hogy ha nem látok medvét, akkor nem kell kifizetnem a díjat, de hát ilyenkor kit érdekel a díj? Én azért tettem meg ekkora utat, hogy medvét fotózzak! 
Másrészt én jeleztem, hogy nem egy egyszerű túrista vagyok, hanem fotós! Kicsit későnek találtam az időpontot (Románia +1 óra az itthonihoz képest), amire még besétálunk és kipakolok az plusz fél óra minimum.
Jött velünk még 6 nézelődő (45 férőhelyes a les), amitől csak még idegesebb lettem! Beszélgettek az erdő szélében, vihorásztak románul, engem meg szét vetett az ideg, hogy menjünk már!!!!! 
Úgy néztek rám, mint valami elvont baromra, látván a felszerelésemet, de ez cseppet sem hatott meg, csak a cél lebegett a szemem előtt!

Elindultunk végre a lesbe. Körülbelül 10 perc csúszásban és az utat végig pofázta a túrista brigád! Amikor odaértünk a leshez lelassítottunk és a vadász kísérő benyitott a lesbe és már ott volt a medve! Hirtelen megörültem és még idegesebb lettem, hogy el ne ijesszük. Gyorsan leültem elöl-középen és elkezdtem olyan gyorsan összerakni a cuccot, amilyen gyorsan csak tudtam! Az első 100 fotó után kezdetem lehiggadni, majd jöttek sorra azok a körülmények, amikkel nem tudtam mit kezdeni! 

1, Nekem azt mondták, hogy ez egy olyan les, amit a Máté Bence tervezett és több mint 100 helyszín közül választott ki, mielőtt megépült volna. Nekem is van lesem, de ezen a ponton úgy voltam vele, hogy az enyém egy kezdetleges kis szar lehet ehhez képest. 
Aztán jött a felismerés, hogy ez egy kezdetleges les az enyémhez képest. Sok a csilli-villi dolog, ami nem ad hozzá, de a sok túristát ámulatba ejti. Hát engem nem! 
Kezdjük ott, hogy nem volt levágva a fű és rengeteg fotó azért lett szar, mert a fűszál belelóg a medve fejébe. 

2, Van egy mérlegük, amibe ha tesznek kaját akkor a medve csak akkor tudja megenni, ha rááll és belül a lesben van egy kijelző, ami kiírja, hogy hány kiló a maci. Hát engem pont nem érdekel, az viszont igen, hogy rengeteg fotóba belelóg az a mérleg. Nem azt mondom, hogy haszontalan, bár fotós szemmel az, de lehetett volna azt a mérleget máshova is tenni, ha már a Máté Bence tervezte szerintem Ő gondolt volna erre, mert nyilván Ő is fotós szemmel tervezte.

3, Egy 30 centiméter magas padon ültem, amin egy párna volt. Hát nem tudom, nálam forgószék van. Amúgy, amikor megozdultál minden nyikorgott: a pad, a padló, de tényleg brutál hangos volt.

4, Az üveg totál kosz volt! Tenyér lenyomat, bogár szar, minden tényleg. Hihetetlen, hogy erre nem figyelnek oda! Maga a színpad jó volt, de a fű nagyon zavart engem. Szerintem a Bencének ehhez a leshez nincs köze már!

5, Túrist vs. fotós!
Több mint másfél millió forintot költöttem felszerelésre az idén pont azért, hogy ilyen helyzetben hangtalan legyen, amikor kattintok. Így is volt beállítva a masina és így használtam már vagy 10 perce, amikor az egyik túrista bekapcsolta a marokfényképezőt, ami bekapcsoláskor lejátszotta a kis 10 másodperces zenéjét üdvözölve használóját. Itt nálam beállt az agyhalál! Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem iszkolt el a medve. Annyi szerencsém volt, hogy az egyik hölgy úgy be volt parfümözve, hogy a medve néha ezt megérezve legalább felnézett, így készültek a jobb fotók.

6, A vadász rengetegszer kinyitotta az ajtót ellenőrizve a mögöttünk lévő erdőt, nem -e jön a nőstény medve? Kár, hogy közben a fotókon látszott a fény, ami az ajtótól jött.

Egyébként jó volt, szép volt a medve, óriási a medve, de nagyon messze van. Annak ajánlom, aki eltölt ott egy hetet és egy programnak elmegy medvét nézni, fotózni. Csak ezért nem szabad elmenni!

Aki szeretne menni, annak tudok segíteni mindenben!

A haza felé vezető út több mint 10 órát vett igénybe. Nagyon fárasztó és hosszú, aki teheti felezze meg mondjuk egy szegedi alvással, pihenéssel. Bár onnan már hamar hazaértünk, inkább az erdélyi rész volt hosszú.