Róka a kezdetektől

Ez a történet a leghosszabb írásom eddig. Arról szól, hogy végre valami mellett kitartóan kiálltam és tettem érte és Happy End lett belőle End nélkül, mert remélem nem lesz vége...

Jó olvasást!

2021. Augusztus -Rókát kellene fotózni

Tavaly augusztusban kezdődött. Ekkor láttam elillanni a lesnél előszőr rókát. Akkor is olyan gyors volt, hogy a fényképezőhöz nem is volt időm odanyúlni. Gondoltam ekkor még, hogy ez csak merő véletlen és nem fogom többet látni. Aztán egy vendég hívta fel a figyelmemet, hogy egy gyönyörű róka szaglászott a les körül. Gondoltam akkor ez már ismerheti a környéket, hiszen előfordul nyáron is, hogy az ölyvnek rakok ki húst, de mindig azt hittem, hogy ő vitte el, vagy macskák. 

Ekkor jött a felismerés, hogy mi lenne, ha odaszoktatnám a rókát?! 

Nem sajnáltam feláldozni az időmet és elkezdem amolyan random módon kirakni neki húst. Eszemben sem volt, hogy kint maradok, hátha jön a róka. Csak mentem és etettem, hol délelőtt, hol délután, ahogy sikerült. Egyik szombaton aztán elhatároztam, hogy most nem fog érdekelni semmi és senki, kint maradok egész nap fotózni a lesben. Így is lett, vittem húst és almát, ki is helyeztem az itató köré, még egy kis napraforgó a madaraknak és start.

Telik az idő, róka sehol. El is felejtettem már, hogy miért is jöttem ki. Voltak madarak szép számmal, de semmi extra. Egyszer csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon, szóval nagyon óvatosan két hegyes fül közeledik a domb aljából.  Na, megjött az a k**va vörös macska! Sokat nem tévedtem, mert vörös is és olyan kecses forma is, de ez nem egy macska, hanem egy gyönyörű, kifejlett róka. 

Annyira óvatosan jött és nem egyből a húsért ment, hanem szépen körbejárta a lest és csak utána csent a húsból. Nem is kattintottam, mert nem mertem, hátha megijed! Aztán el is viharzott. Az volt bennem, hogy itt volt a lehetőség és nem fotóztam. A többiek nem fogják elhinni, hogy róka van a lesnél. Egyszer csak visszajött, csak már nem volt olyan óvatos. Egy életem, egy halálom én fotózni jöttem ráadásul rókát, ha megriad és soha többé nem jön, akkor is lesz egy fotóm legalább! Hála isten totál nem érdekelte, hogy én bentről fotózom. Minél többször jött, annál nyugodtabb volt és én is. Amikor elfogyott a hús, akkor még egyszer visszajött és szépen leült. Mintha megköszönte volna a kaját. 

Aznap már nem jött többet, de úgy voltam vele, hogy ez is bőven elég volt és már delet ütött az óra. Alig vártam, hogy Feleségemnek elújságoljam. Mentem is haza és néztem át a fotókat.

2021. Szeptember

Talán ekkor tudatosult bennem, hogy akár hányszor láttam havas-rókás fotót mindig megdobbant a szívem. 
-te jó isten, mekkora meló lehet mögötte, hogy a mínusz fokokban kint bujkál valaki és mekkora szerencse, hogy sikerült neki. 
Mi lenne, ha kitartanék a télig és akkor van esélyem hasonló fotókat csinálni. Ráadásul télen sokkal szebb minden állat a téli szőr miatt. 

Legyen, megadom az esélyt magamnak, aztán majd meglátjuk. Azt tudtam, hogy egyedül nem fogom bírni anyagilag, így muszáj volt a vendégeink segítsége, akik jöttek a rókás fotóink láttán. 
Így aztán rágyúrtam a téli rókákra. 

2021. December -Már fix vendég a róka a lesnél. 

Aki reggel 7 óráig kiért a lesbe, az szinte biztos, hogy tudott rókát fotózni. Isten igazából elértem a célomat, de nem voltam 100 % -ig elégedett. A háttér, az a színtelen érzés a fotókon, az nem az igazi nekem. Hó kellene! De sajnos azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy akár hányszor csapadék érkezik, mindig plusz fok van. Csak nem jött hó és nekem már ezer fotóm volta rókáról. Kellett valami új, valami változás. 

2022. Január -Végre hó hullik

Ezt a vörösbegyet épp úgy érte meglepetés, mint engem. Reggelre egész Pápa és Attyapuszta is hótakaróba borult. Reggel 6 óra, sokkal világosabb van, mint szokott, ugyanis a hó "világított". Sikerült a rókát is fotóznom, ahol a havas tájon van, csak most nem találom a laptopon. Majd otthonról pótlom! Szóval sikerült, ez is meg van! Ez a jelenség még egyszer ismétlődött meg, de akkor vendég ült a lesben és neki volt szerencséje.

2022. Február -Új tervek

 Februárra megint úgy voltam, hogy unom a telet. Aztán elkezdtem olvasgatni könyveket a rókák szokásairól, szaporodásukról, koslatásukról. Megvolt már az új határidőnaplóm és elkezdtem számolgatni. Mikor is írják a koslatás kezdetét? Mikorra írják az ellést? Mikor nyílik ki a kisrókák szeme? Mennyi idő, amíg előjönnek a kotorékból? Számoltam és írtam a határidőnaplóba. Közben kérdezgettem Balázstól, hogy megy -e már a koslatás? Ha valaki tudja, akkor Ő tudja! Állítása szerint február elején még nem volt semmi. Én február 15 -re datáltam a koslatást. Nyilván tájanként ez eltérhet, ez csak egy átlag, de én ebből számoltam ki mindent. Valószínűleg jól számoltam, mert kezdett felborulni a rókák napirendje, legalábbis a táplálkozási szokásuk felborult. Nonstop jöttek előszőr, aztán csak este, aztán csak 11 órakor, szóval kiszámíthatatlanná vált. Egy-két hét elteltével beállt a délutánra megint. Gondoltam vége a koslatásnak, a hormonok visszaálltak az alap szintre. 
Számoljunk csak megint, ha jól számoltam a koslatást, akkor mindent. Így megnyugodva nem is foglalkoztam a kisrókákkal, csak kitartóan jártam etetni. 

2022. Március

Ez a hónap elment azzal, hogy Dél-Afrikába utaztam. Sajnos amig ott voltam, a lesnél nem úgy mentek a dolgok, ahogy tőlem megszokták az állatok. Mire hazaértem, már másnap mentem vendéggel és szomorúan állapítottam meg, hogy az itatóban alig van víz és a környezetben mindenhol szemét van, amit a szél fújt el. Tulajdonképpen senki sem foglalkozott vele, de mindenesetre úgy nem, ahogy én szoktam. A hideg zuhany csak ezután jött: 

-Szia Gábor, sajnos róka nem jött, de azért köszönjük a lehetőséget!
Írta a vendég, aki már hazafelé tartott a fotózásból.

Ezen a ponton úgy voltam, hogy itt fejeztem be a "közös" dolgokat és szívem szerint világgá mentem volna! Augusztus óta rengetegszer keltem reggel 5 órakor azért, hogy a rókák odaszokjanak, erre elemegyek 2 hétre és tönkrement minden! 

Aztán megnyugodtam, összevakartam magam és újból minden nap mentem etetni, hiszen már nincs messze a cél és hátha menthető a helyzet. Két hét kellett hozzá és a természet megszánt! Újra rókák látogatják az Attyapusztai Madárlest. 

2022. Április

Ez a hónap az erdő ébredéséről szólt. Imádom, amikor tavasszal kizöldül a természet, a fű, a lucerna és minden. Sajnos árnyoldala is van, mert a les egy tölgyerdőben helyezkedik el, ami ilyenkor szintén "megugrik" és zárja a fényt az itatónál. Ilyenkor, ha szép napsütéses idő van, akkor gyönyörű szűrt fényt kapunk, de ha jön egy felhő, akkor besötétedik rendesen. A kullancsok is megjelennek, egy-egy cserkeléses fotózásnál 7-8 darabot is össze tudok szedni.
Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy az őzek mellett már a rókák is levedlették téli szőrüket és őszintén szólva megijedtem, hogy valami betegségük van.

Csak a kontraszt kedvéért az összehasonlítás. Sőt, Instagramon is írt egy más nemzetiségű hölgy, hogy nagyon rossz a kinézete (nem pont ehhez a fotóhoz) és reméli meggyógyul. 
Aztán megláttam a róka nemét, hogy nőstény. Aztán megláttam az emlőit, hogy mennyire meg van ereszkedve és jött a megvilágosodás: -Ez egy anya róka!
Egészen extázisba estem, mert itt tudtam, hogy pár hét és előjönnek a kis rókák a kotorékból. Felvettem a kapcsolatot egy sráccal, aki szelídített már meg több rókát is és biztos jobban ért hozzájuk, mint én. Azt mondta, hogy nincs az a mennyiségű hús, amit ne hordanának el ilyenkor. Itt került a képbe Csabi. Ő az egyik kollégám, aki szintén természetfotós és imádja a rókákat fotózni. Neki van egy kapcsolata, ahol sok a felesleges élelmiszeripari hulladék (hús) és igazából szívességet tesz nekik, ha elhozza ezeket. Így sokkal könnyebb volt etetni őket, mert ha 20 kilo húst raktam ki egy nap, az másnapra eltűnt. Legalább nem került pénzbe, hogy a kotorékba vigyék a kicsiknek a húst. Sajnos 15 - 20 fokban a szabadban már nem kellemes ekkora mennyiségű húst tárolni, ezért muszáj volt kitalálni valamit. Jött az élelmiszerek és egyéb termékek ár sapkája, ami kapóra jött nekünk: csirkefarhát. Természetesen eddig is vettünk, de nem ekkora mennyiségben. Brutális, hogy mindegy mennyi hús van kirakva nekik, addig jönnek, amíg van hús.

2022. Május -Harmadik típusú találkozás

Eljött a várva várt nap! Kereken 10 hónapja, hogy lépésről - lépésre egyre nagyobb célokat tűztem ki és értem el. Azért is ilyen fontos ez nekem, mert általában nekem elsőre soha nem jön össze semmi. Csak másodikra. Akár mennyire igyekszem, vagy erőlködöm, mindig jön egy olyan akadály, amivel már nem tudok mit kezdeni. Most sem múlt sokon, de végül a kitartó munka meghozta az eredményét!

KIS RÓKA AZ ITATÓNÁL
Bár nem így terveztem, de a könnyem is kijött örömömben.
Történt ugyanis, hogy Csabi barát keltett egy keddi napon, hogy nincs ma meló, ha szabad a les, akkor kimenne fotózni. Nem volt vendég, így mondtam Csabinak, hogy menjen nyugodtan, akkor nekem már aznap nem kell kimennem etetni, mert Ő egyúttal ezt is megoldja. Annyit fűztem neki hozzá, hogy a Dani jön pestről, de Ő csak délután fog érkezni. Május utolsó napjáról beszélünk, ami kicsit később lesz érdekes. 
El is felejtettem már, hogy a Csabi kint van, én elindultam Kapuvárra kiszállítani, amikor egyszer csak kapok egy messenger üzenetet. Pont akkor parkoltam le a címen, szép napsütés volt, de nem foglalkoztam vele, majd ha végeztem a címen. Meg is történt az átvétel, nézem az üzenetet: 

Amikor megláttam légszomjam lett, remegett a lábam és 200 -at dobbant a szívem. Még szerencse, hogy nem vezetés közben néztem meg az üzenetet, mert tuti szalagkorlátot fogok! Szerettem volna én fotózni először őket és én értesíteni a többieket, de örültem nagyon Csabi sikerének, hiszen ezért dolgoztam 10 hónapon keresztül, hogy ennek a részese legyek. Hívtam is Csabit, hogy megyek délután ki! Tudtam, hogy hárman leszünk a lesben és nem lesz olyan kényelmes, de nem érdekelt, szerettem volna fotózni őket bármi áron! 

Könnyekkel küszködve...

2022. Június

Most már csak itt kellene tartani őket! Ez most mindennél fontosabb! A Social médiában szándékosan nem töltöttem fel fotókat és kértem meg a többieket is, hogy ne tegyék, mert nem szerettem volna, ha mi azért nem tudjuk őket fotózni, mert megtelik a les. Elhiheted, hogy nagyon nagyon nehéz volt ez nekem, mert ki nem szeretne ezzel dicsekedn. Egyébként is először a rendszeres vendégeinket értesítettem volna, hogy van ilyenre lehetőség és csak utána fogadtam volna új vendégeket. Szerintem ez egy így korrekt. Illetve volt egy olyan egyén is, aki szerint a mi lesünk a legdrágább a környéken és mit képzelek én. Mondtam neki, hogy akkor építsen egy lest magának, aztán próbálja meg felhozni arra a szintre, amilyen a mienk. Ha nem sikerül, akkor fogadjon vendégeket, hogy csökkentse a kiadásait. De vendég csak akkor jön, ha van miért! Tehát széncinegéért nem fog jönni senki! Amikor tud vendéget fogadni, akkor árazza be úgy, hogy jusson és maradjon is. Aztán szóljon, ha fixen lehet rókát fotózni, vagy őzet és akkor majd én is tudok kritizálni. Természetesen nem hívott, hogy mehetek, de azért Ő próbált foglalni a társamnál, mert azért a kis róka, az kis róka. Pont nem volt hely XDXDXD

Viccet félre téve, rengeteg kis rókás fotót látok a neten, amit cserkelve sikerült fotózni kevés fény mellett, vagy csak nagyon messziről. Nagyzolás nélkül merem mondani, hogy nincs még egy les az országban, ahol 2 méterről lehet 5 kölyök rókát fotózni a szülővel együtt egész nap. 

Miért is volt fontos, hogy Május 31 -én lett előszőr fotózva kis róka???????????? Biztos, hogy ezen a napon lett előszőr fotózva, mert 30 -án a feleségemmel kint voltunk, de csak felnőtt róka mamát láttunk!

Hát ezért:

Történetem elején mondtam, hogy számolgattam a koslatásból, meg a Balázst kérdeztem, hogy Ő mit gondol, erre tessék! Egy napot tévedtem úgy, hogy Január hónapban már beírtam ezt a dátumot!

Már Június vége felé járunk, a kis rókák azóta is jönnek! 

Egyébként mindjárt Augusztus hónap van, pont ettől a hónaptól indult minden. Tehát valahogy itt kéne, hogy a kis rókák felnőljenek :)

Ember tervez, Isten végez! 

Reméljük a legjobbakat, addig még sok víz lefolyik a Bittván!