Végre kijutottam a lesbe

2022.01.15.

Már alig vártam a hétvégét, hogy mehessek a lesbe. Ismét nagy dilemma volt, hogy a lesbe menjek, vagy cserkelni induljak. Mivel egy hete felszereltem objektívemre a neoprén, terepszínű huzatot egyértelműnek tűnhet, hogy cserkelni kellene menni és tesztelni, de a tény, hogy tél van, fáradt vagyok és a róka is most jár a leshez egyértelművé tette, hogy a lesbe megyek. Egész héten erre készültem. Minden reggel mentem etetni 6 órakor. Vendég nem volt a héten, aki beszámolt volna arról, hogy a róka jár az etetésre, vagy macskák és kutyák, így egy kicsit lutri a dolog, de mindig bizakodó voltam, hogy biztosan a róka jár. Aztán kedden kollégám Csabi hívott, hogy másnap kimenne a lesbe fotózni, ha nincs vendég. Örültem neki, így legalább lesz egy "tanú", aki elmeséli az adott nap történéseit. Ki is ment, etetett is és fotózott is. Mondta, hogy volt a róka és vagy ötször visszajött. Sikerült fotóznia is, de az ölyvek valamiért nem szálltak be, pedig többször is ott voltak. Ezzel nem lepett meg, mert ahányszor én, vendég, társaim a rókát fotóztuk, akkor biztosan nem jött le az ölyv. Nem tudom a magyarázatát, inkább csak tényként közlöm. Örültem Csabi sikereinek, így még izgatottabban vártam a szombat reggelt. Aztán a csütörtök reggeli etetésnél tudatosult bennem, hogy az akksi, ami a les áramellátását biztosítja 10,3 voltot mutat. Az nem sok. Így szerelhettem le és vittem melóba magammal, hogy feltöltsem. A napelem valamiért nem töltötte fel.

Péntek este már rakodok ki a nappaliba, hogy korai kelésemmel (5:30) és pakolásommal ne ébresszem fel feleségemet. Ilyenkor ruhát, felszerelést, mindent kirakok a nappaliba lefekvés előtt. Elérkezett a reggel és szomorúan tapasztaltam, hogy még csak mínusz sincsen. Ez azért nem jó, mert ha nem fázik a róka, vagy a táplálék állatok, akkor nem biztos, hogy jön a leshez. Ha kemény mínusz van (-7 fok legalább), akkor nagyobb eséllyel jön be ölyv és róka egyaránt. Mindegy, bízom a szerencsében és indulok. Gyorsan rendbe szedem magam, kávé, kicuccolás és mehetünk. Ki is értem sikeresen, becuccoltam és gyorsan etettem, üveget pucoltam. Mikor a kinti teendőkkel megvoltam, már csak az akksit kellett visszaszerelnem, hogy a ventilátorok elindulhassanak és páramentessé tegyék az üveget. Még teljes volt a sötétség az itatónál, de a fák csúcsainak sziluettje kirajzolódott a felkelő nap első sugaraitól. A hús már ki volt rakva és a magok is. Már csak azon izgultam, hogy csak ne most jöjjön a róka, mert akkor nem tudom fotózni a sötét miatt. Ekkor nemes egyszerűen leálltak a ventilátorok. Ránézek a feszültség mutatóra: 10,9 V. Hirtelen levert a víz.

-Akkor most mi lesz?! 

-Hogy fogok a párával megküzdeni?! 

Nincs más választásom, mint törölgetni az üveget és bízni abban, hogy nem ijesztek el semmilyen madarat. Kisvártatva meg is jelent egy szajkó. Az volt az érdekessége a korai látogatásnak, hogy egészen közel, az itató mellé szállt le, ahova egy darab húst raktam, hátha közelebb jönne a róka. De ez a szajkó pont azt a húst szúrta ki magának. Mivel a vaku is ki volt helyezve, ezért tudtam értékelhető fotót csinálni, sőt... Egészen érdekesre sikerült.

Mivel a madártól jobbra különböző dekorációs elemek vannak, azután az itató, csak a tereptárgyak jobb felét villantotta meg a vaku, így a madár rendezői jobb oldala mintha le lenne vágva, pedig valójában csak kitakarja egy dísz. A háttérben már látszik pár növényen, hogy kel a nap, de az egésznek valahogy olyan sejtelmes és titokzatos hangulata lett.

Ezt követte körülbelül 5-10 perc múlva a következő fotó szintén a szajkóról, de itt már javultak a fényviszonyok, bár a tereptárgy még mindig fekete.

A szajkó jól lakott és távozott. Gondoltam megnézem telefonon a reggel történéseit a világban, amikor tudatosult bennem, hogy a fürdőszobában hagytam a telefonom. Ez pech. Nem is azért, mert fontos hívást vártam, hanem mert a lyukas időt a telefon nyomkodással szoktam eltölteni. De hála az égnek, nem volt időm szomorkodni, mert két hegyke fülre lettem figyelmes. Gyors ablaktörlés, még egy kicsit megtöröljük és már meg is érkezett a ravaszdi. Elképesztően furcsa volt a viselkedése. Nem sietett, nem óvatoskodott. Többször megállt mozdulatlanul és nézett valamit, aztán kicsit arrébb ment és ott is megállt. Mikor körbejárta az itatót, szimatolt, majd felkapott egy húst és elkocogott. Nem ez volt a jellemző viselkedése. Álltalában feljött az itató dombjára és EGY pillanatra megállt (meglátta magát az üvegben) és már rabolt és futott is. Most sokkal többet időzött, mielőtt elment volna a zsákmánnyal. Hamar visszanézem a fotókat és szomorúan konstatáltam: Nem töröltem le eléggé az üveget. 

Szét vetett az ideg, de próbáltam nyugtatni magam, hogy úgy is visszajön. Szerencsére igazam lett. Vissza is jött és sikerült jobb fotókat csinálnom. 

Még mindig nem az a fotó született meg, amit szerettem volna, de legalább találkoztam ismét a "szenes" pofájúval. Ismét talált magának egy darab húst, amivel elviharzott és közben én azon gondolkodtam, hogyan tudnám tovább maradásra bírni. Ekkor újra megjelent, szépen lassan közeledett. A fülei mindig elárulják, hogy honnan közeledik és szerintem ettől olyan cuki ez a róka. Már ott is van az itatónál, nem akartam, hogy felvegye a húst ezért elkezdem füttyögetni neki. Bejött, mert mindig, mikor hajolt le a húsért füttyentettem és olyankor vissza egyenesedett és körülbelül felém nézett. 

Ezután már csak egyszer jött vissza, de akkor is tudtam róla csinálni egy portrét és aznap nem láttam többet. 

Sajnos az ölyvek nem szálltak le, de ott repkednek többen is. Őket majd jövő héten csalom be, addig is szép hétvégét! 

Nézz be hozzám a jövő héten is, remélem lesz újdonság!